Hát ez meg mi a manó lehet? Mexikói telefonszám? Árukód? A kettő hatványkitevője annak a valószínűségére nézve, hogy sikerül stoppolnod mikor kilöknek egy vogon űrhajóból?
Öööö, majdnem. Valójában egy szakképesítés OKJ azonosító száma, nevezetesen a habilitációs kutyakiképzőé. Amit tegnap megszereztem jól.
...és az mi a manó?
Ez a manó foglalkozik a terápiás kutya-gazda párosok kiképzésével. Magyarán nem közvetlenül okítja a kutyát, hanem a gazdának segít a felkészülésben. Mielőtt megkérdezné valaki, a terápiás kutya a rendelet szerint: gyógypedagógiai, pszichológiai, pszichiátriai, konduktív pedagógiai habilitációs illetve rehabilitációs folyamatban alkalmazott kutya. Kevésbé bikkfanyelven és nagyon bezanzásítva értelmi vagy mozgássérültek fejlesztésére, segítésére kiképzett eb.
Az ilyen kutyák felhasználási területe sokféle lehet a kisegítő iskolától az öregek otthonáig. Abban különbözik a segítő kutyától, hogy nem él együtt a sérülttel, hanem a gazdájával együtt jár időről-időre a sérülteknek lakást, oktatást, foglalkoztatást biztosító intézményekbe. Tehát ugyan nem áll 0-24-ben szolgálatban, mint egy segítő kutya*, de ha dolgozik, hirtelen nagyon sok nyüsztetést el kell viselnie. Teszem azt, egyszerre rámozdul 6-7 gyerek, és mind simogatni, ölelgetni akarják. Vagy egymás után különböző idegenek ráncigálják ide-oda pórázon. Koordinálatlan, furcsa mozgású emberek hadonásznak, kiabálnak a közvetlen közelében.
*vakvezető, mozgássérült segítő, hang- ill. rohamjelző, személyi segítő kutyák.
Következik mindebből, hogy segítő illetve terápiás kutya nem lehet akárkiből. (Például én se lennék alkalmas.) Alapfeltétel a kiegyensúlyozottság, nullához konvergáló agresszió, emberszeretet (hö...), magas ingerküszöb váratlan eseményekre (eldőlő mankó, leeső májkrémes kenyér, hirtelen felindulásból elkövetett ölelgetés). Ja, és nem terelheti a klienseket... utóbbiból kitalálható, hogy Dorkával meg se kísérelem ezt a fajta kihívást. Majd talán ha tíz éves lesz, addigra lenyugszik.
Málna viszont gyönyörűen dolgozik, pedig alomtestvérek.
Már a kölyökkiválasztásnál vizsgálják a kiskutya várható személyiségét, de miután gyakori volt a lukra futás (pl. a nyugodtnak, higgadtnak mutatkozó kölyök simán csak lusta volt, vagy túlságosan félénk), inkább irányítottan tenyésztik az e célra szánt blökiket. Később, egy éves kor után szigorú teszten ellenőrzik a kutyák temperamentumát, aki ezen átment, csak az folytathatja a vizsgát a valós terápiás helyzetben mutatott viselkedés felmérésével.
Mivel a kutyákkal szemben az az egyik alapkövetelmény, hogy előélete ismert legyen, menhelyről befogadott kutyával nehezen képzelhető el a terápiázás. Az oda került szerencsétleneket többnyire rengeteg rossz tapasztalat érte (ha más nem is, maga a menhely), az ezek által berögzült szokásokat kell előbb leépíteni, és csak utána következhet az érdemi munka. Azonban bármilyen gondos a felkészítés, maradhatnak a kutyában mélyen eltemetett élmények, amik egy váratlan eseménytől aktiválódhatnak. Szóval necces.
Ugyanakkor a tanfolyam alatt tucatnyi kutyával dolgoztunk együtt, és szerintem a legjobb pont egy ex-menhelyi kutya volt.
Az okításunk két helyszínen zajlott: a Csalogány gyógypedagógiai iskolában és a Top Mancs kutyasuliban. Előbbiben vizsgázott terápiás kutyákkal dolgoztunk P. Eszter irányításával, utóbbiban saját ebekkel G. Márta felügyelete alatt.
A Top Mancsba már szinte hazajárok, eleve onnan értesültem a tanfolyam indításáról (a Kutyával az Emberért Alapítvány foglalkozásai is ott vannak), viszont a gyógypedagógiai munkától nagyon paráztam. Eleve furán vagyok a gyerekekkel, tartok tőlük vagy mi, itt meg ráadásul értelmi sérültekkel kell együtt lennem. Ez tartott is kb. az első foglalkozás végéig, totál levettek a lábamról. Ha valaki szereti a kutyát, jó ponttal indul nálam, ők pedig odáig voltak azért a labradorért. Meg később a másikért is. Aztán a keverékekért, a golden retrieverért, a spánielért, a sheltie-ért, és a végén Guruért is, akivel vizsgáztam. Pedig messze ő volt a legnagyobb és legtorzonborzabb az összes addigi kutya közül, meg is jegyezték a gyerekek, aztán rögtön hozzátették, hogy de azért cukiii!
A vizsga két gyakorlati és nyolc elméleti modulból állt, pénteken délelőtt indítottunk a Top Mancson kutyakiképzés gyakorlatból, mindenki tételt húzott, majd be kellett mutatnia tetszőleges számú kutya-gazda pároson a megvalósítást. Dorkával mi voltunk az egyik páros, volt még egy kiskamasz doberman, egy terápiás labrador, egy menhelyről befogadott vizsla és Guru. A legkülönfélébb kutyakiképzési helyzeteket modellezték a tételek, volt pl. szociális tanulás bemutatása, lábnál követés /akadályon ugrás /előreküldés tanítása, nekem a hangadás jutott. A labi már tudott parancsra ugatni, a vizsla elfáradt és lefeküdt nekem háttal, finoman jelezve hogy rá ne számítsak, maradt a kis dobi, aki nagyon lelkes nebulónak bizonyult. A végén előkaptam Dorkát és felébresztettem Gurut, csak hogy demonstráljam, hogy csinálják a profik. :-)
Aztán áttepertünk a Csalogányba (közben otthon kidobtam Dorcit), ott volt a vizsga kutyás terápia a gyakorlatban része. Négy egyszerű feladatot illetve játékot kellett bemutatni a kutyával és két gyerekkel, volt köztük köszönés (pacsiadás), simi és ölelgetés, ha leül a kutya - leülnek a gyerekek, ilyesmik. Azt tesztelik ilyenkor a vizsgáztatók, hogy mennyire van kontroll alatt a kutya (csak finom módszereket szabad használni, semmi kiabálás, farbarugdosás, szöges/fojtó nyakörv pedig a terápiás kutya 5 km-es körzetében sem lehet), mennyire tudok együttműködni a gyógypedagógussal és a gyerekekkel, milyen az egész hangulata. Ismertem is a gyerekeket, nagyon jó fejek is voltak, játszottunk. Minden vizsgázó így volt vele, a végén szegény Eszter szorult kicsit a vizsgabizottság előtt, hogy ennyire egyöntetűen jól még soha nem sikerült egy csoportnak se. Aztán persze rájöttek, hogy ez nem az a szituáció, amiben csalni lehet.
Másnap pedig jött az elmélet, nyolcadíziglen... na az volt a kajak szopás. Előtte való héten folyamatosan jegyzeteltem, aláhúzgáltam, memorizáltam, kutyázás alig, takarítás nuku, edzés felejtsd el, kalóriaszámlálást dettó, mert a stressztől nekem folyton zabálnom kell. Péntek estére már rendesen kavargott a fejemben az attribúcióelmélet a galandféreggel, a beszédfejlődés folyamata az operáns kondicionálással. A kedvenc mondatom a kommunikációelmélet jegyzetben szerepelt: kognitív sémák és az egyéni szocializáció során a másokról alkotott képünket befolyásoló implicit személyiségelméletek. WTF?? És az egész jegyzet ebben a szellemben íródott. Illetve inkább kopipésztelődött. :-p
A többi hét gonoszok pedig: állategészségügyi ismeretek (innen a galandféreg és még mi más csúfságok, jajj!), ebtartás és táplálás, munkavédelem, vállalkozási alapismeretek (ez utóbbi kettő az átalakított OKJ képzésben már nincs benne, de nekünk még kijutott), etológia és állatjólét, gyógypedagógia (álnéven: a habilitációs kutyák alkalmazásának elméleti alapjai, de ennél valójában sokkal zorkóbb), kutyakiképzés-elmélet és habilitációs kutyák jogi szabályozása.
De meglett mind, nem is rosszul. Van róla bizonyítékom is, bár a mellékelt ábra szerint Dorka úgy gondolja, ez az egész főként az ő érdeme. És tényleg.
*vakvezető, mozgássérült segítő, hang- ill. rohamjelző, személyi segítő kutyák.
 |
| Doris és Málna |
Málna viszont gyönyörűen dolgozik, pedig alomtestvérek.
Már a kölyökkiválasztásnál vizsgálják a kiskutya várható személyiségét, de miután gyakori volt a lukra futás (pl. a nyugodtnak, higgadtnak mutatkozó kölyök simán csak lusta volt, vagy túlságosan félénk), inkább irányítottan tenyésztik az e célra szánt blökiket. Később, egy éves kor után szigorú teszten ellenőrzik a kutyák temperamentumát, aki ezen átment, csak az folytathatja a vizsgát a valós terápiás helyzetben mutatott viselkedés felmérésével.
Mivel a kutyákkal szemben az az egyik alapkövetelmény, hogy előélete ismert legyen, menhelyről befogadott kutyával nehezen képzelhető el a terápiázás. Az oda került szerencsétleneket többnyire rengeteg rossz tapasztalat érte (ha más nem is, maga a menhely), az ezek által berögzült szokásokat kell előbb leépíteni, és csak utána következhet az érdemi munka. Azonban bármilyen gondos a felkészítés, maradhatnak a kutyában mélyen eltemetett élmények, amik egy váratlan eseménytől aktiválódhatnak. Szóval necces.
Ugyanakkor a tanfolyam alatt tucatnyi kutyával dolgoztunk együtt, és szerintem a legjobb pont egy ex-menhelyi kutya volt.
Az okításunk két helyszínen zajlott: a Csalogány gyógypedagógiai iskolában és a Top Mancs kutyasuliban. Előbbiben vizsgázott terápiás kutyákkal dolgoztunk P. Eszter irányításával, utóbbiban saját ebekkel G. Márta felügyelete alatt.
 |
| Guru, úgy is mint cuki http://sport-tervueren-malinois.eu |
A vizsga két gyakorlati és nyolc elméleti modulból állt, pénteken délelőtt indítottunk a Top Mancson kutyakiképzés gyakorlatból, mindenki tételt húzott, majd be kellett mutatnia tetszőleges számú kutya-gazda pároson a megvalósítást. Dorkával mi voltunk az egyik páros, volt még egy kiskamasz doberman, egy terápiás labrador, egy menhelyről befogadott vizsla és Guru. A legkülönfélébb kutyakiképzési helyzeteket modellezték a tételek, volt pl. szociális tanulás bemutatása, lábnál követés /akadályon ugrás /előreküldés tanítása, nekem a hangadás jutott. A labi már tudott parancsra ugatni, a vizsla elfáradt és lefeküdt nekem háttal, finoman jelezve hogy rá ne számítsak, maradt a kis dobi, aki nagyon lelkes nebulónak bizonyult. A végén előkaptam Dorkát és felébresztettem Gurut, csak hogy demonstráljam, hogy csinálják a profik. :-)
Aztán áttepertünk a Csalogányba (közben otthon kidobtam Dorcit), ott volt a vizsga kutyás terápia a gyakorlatban része. Négy egyszerű feladatot illetve játékot kellett bemutatni a kutyával és két gyerekkel, volt köztük köszönés (pacsiadás), simi és ölelgetés, ha leül a kutya - leülnek a gyerekek, ilyesmik. Azt tesztelik ilyenkor a vizsgáztatók, hogy mennyire van kontroll alatt a kutya (csak finom módszereket szabad használni, semmi kiabálás, farbarugdosás, szöges/fojtó nyakörv pedig a terápiás kutya 5 km-es körzetében sem lehet), mennyire tudok együttműködni a gyógypedagógussal és a gyerekekkel, milyen az egész hangulata. Ismertem is a gyerekeket, nagyon jó fejek is voltak, játszottunk. Minden vizsgázó így volt vele, a végén szegény Eszter szorult kicsit a vizsgabizottság előtt, hogy ennyire egyöntetűen jól még soha nem sikerült egy csoportnak se. Aztán persze rájöttek, hogy ez nem az a szituáció, amiben csalni lehet.
Másnap pedig jött az elmélet, nyolcadíziglen... na az volt a kajak szopás. Előtte való héten folyamatosan jegyzeteltem, aláhúzgáltam, memorizáltam, kutyázás alig, takarítás nuku, edzés felejtsd el, kalóriaszámlálást dettó, mert a stressztől nekem folyton zabálnom kell. Péntek estére már rendesen kavargott a fejemben az attribúcióelmélet a galandféreggel, a beszédfejlődés folyamata az operáns kondicionálással. A kedvenc mondatom a kommunikációelmélet jegyzetben szerepelt: kognitív sémák és az egyéni szocializáció során a másokról alkotott képünket befolyásoló implicit személyiségelméletek. WTF?? És az egész jegyzet ebben a szellemben íródott. Illetve inkább kopipésztelődött. :-p
A többi hét gonoszok pedig: állategészségügyi ismeretek (innen a galandféreg és még mi más csúfságok, jajj!), ebtartás és táplálás, munkavédelem, vállalkozási alapismeretek (ez utóbbi kettő az átalakított OKJ képzésben már nincs benne, de nekünk még kijutott), etológia és állatjólét, gyógypedagógia (álnéven: a habilitációs kutyák alkalmazásának elméleti alapjai, de ennél valójában sokkal zorkóbb), kutyakiképzés-elmélet és habilitációs kutyák jogi szabályozása.
De meglett mind, nem is rosszul. Van róla bizonyítékom is, bár a mellékelt ábra szerint Dorka úgy gondolja, ez az egész főként az ő érdeme. És tényleg.
, ami persze csak nekünk rossz, mert így nem nagyon maradt megfelelően genya sétapartnerünk (Rob merte egyedül fenékbecsípni, és ezzel a sikítozásig felidegesíteni Dorist). Nekik valószínűleg nagyon is jó a Fülöp-szigeteken, mint a mellékelt ábra mutatja. 
