...és jöttek az ünnepek

Ma volt az idei utolsó kutyasuli. Agyaltam reggeli közben, milyen útravalót adjak a gazdiknak így az év végi események előtt, rommá is ázott a kiflim csücske a tejeskávéban.

Stresszes meló kutyának lenni ilyenkor. Vendégek jönnek-mennek (vagy ő jön-megy rokonoktól barátokig), mindenkit üdvözölni kell, sáros mancsos felugrálás pluszpontot ér. Trakta alatt ügyelni, senki ne maradjon ki a kunyerálásból. Memorizálni, kinél jön be. Kilogisztikázni, hogy az áldozatok a lehető legtöbb falatot ejtsék le. Újabb és újabb technikákat kidolgozni: ha a szépen nézés már nem elég, jöhet a nyálfolyatás (célozni is kell: ha karra, combra megy, elzavarás jöhet. Elég a szőnyegre.), fej combra fektetése, nehezebb felfogásúaknál halk nyüszítés és pacsizás. 

Konyhában, alacsonyabb asztalokon körülnézés. Otthagyott csemegék ellopása. Gazdira frászt hozás, ha csoki / mazsola is volt köztük, vagy valamelyik be volt csomagolva. Utóbbinál napokig csendben röhögés, ahogy az outputot túrja a celofánt keresve. 

Vacsora alatti körzabálás végén akkurátusan a szőnyegre hányás. Alternatív program: másnap hasmenés. 

Karácsonyfa felborítása, lebontása, megrágása, szaloncukrok megszerzése. Akasztóstul csakis állatorvosi rendelési időn kívül. Tűlevelek talppárnába állítása, nyifogás. 

Hangulatos gyertyafényben örvendezés, majd lángoló farokkal rohangálás.

Szilveszterkor petárdáktól, csujjogatástól, Sas Józseftől megijedés, takaró alatt rettegés, rosszabb esetben világgá szaladás. 

Házibuli albán szamár-szerűen vidám vendégei által jó ötletnek tartott "itassuk le a háziállatot!" c. móka szenvedő alanyává válás. Rókakergetés, macskajaj. Tengermély bűntudattal bocsánatért esdeklő gazdi kezéből előző napi virslimaradék kegyes elfogyasztása. 

Csendben remélem, hogy senkinek sem így lesz eseménydús az év vége!

Gasztronómia kutyával

Tisztességes sznobként nem csak arra vagyok finnyás, hogy néz ki a kutyám - most már kutyáim -, hanem arra is, mit eszünk. Ők kutyakajából kapnak eléggé csúcsminőséget, én igénylem embernek valóból a hasonlót, KK pedig remek partner ehhez.*

* bár állítja, hogy ő nem sznob, hanem echte nemesi származású. 

Legtöbbször tök evidens - legalábbis nekünk -, hogy a kutya is jön. Pláne, ha eleve sétáltatás közben éhezünk meg vagy akadunk valami ínycsiklandónak tűnő helyre. Mivel a séta néha úgy néz ki, hogy dél-Budáról átcsámpázunk a Belváros északi részéig, vagy bejárjuk a Gellért- a Nap- és a Várhegyet, előfordul, hogy nem bírjuk hazáig étlen-szomjan. Nyáron még hagyján, lehet válogatni a teraszok, kerthelyiségek között, viszont ezek eltünedeznek, ahogy hűvösebbre fordul. Ilyenkor derül ki, melyik hely igazán ebbarát; ők beljebb is szívesen látnak. 

reggeli Amszterdamban

Bár örvendetesen szaporodnak négylábúakat is beengedő vendéglátóipari egységek, Nyugat-Európához képest rémisztő kevesen vannak. És nem lehet belőni, mi alapján tiltják ki avagy engedik be a blökiket, valószínűleg a tulaj személyes döntésén múlik. Voltunk kutyástul méregdrága és lepukkant helyeken egyaránt, érdekes módon a - bármely irányból - szélsőséges árakat képviselő intézmények liberálisabbak, mint a középszer. Például az étteremláncok: McDonald's, KFC, Subway, Vapiano szigorúan csak a teraszig enged. A japán Trófeának még az sincs, de merészen tettünk egy próbát, laza természetességgel besétáltunk. Az elénk siető hölgyemény a saját szavába vágva hadarta, hogydehát kutyanemjöhetbe. Jó, rendben, de miért is? Hátháthát... mert hát itt az ételek szabadon vannak és... hátszóval és akkor a fertőzések meg a higiénia... Nem is tudom, megkönyörültünk rajta, azért fordultunk ki? Vagy leesett az állunk, hogy ennyire hülye kifogást tudott csak hebegni? Könyörgöm, hol nincsenek az ételek szabadon?! Talán egy űrhajóban, tubusból. Vagy kórházban, intravénásan. Áhh... mondta volna azt, hogy nem lehet és kész. 

sörözés Brugge-ben

Ahol viszont lehet, ott szeretik is. Legtöbbször kérdés nélkül hozzák a vizes tálat, mindig kap mosolyt. Persze az ő jelenlétét könnyű elfogadni, hiszen nyugodtan viselkedik, parancsra engedelmesen lefekszik, nem (feltűnően) kunyerál. Más kutyákra nem reagál, idegen pisszegésre, füttyögésre sem. Egyszóval kellemes társaság. 

Nagyon ki tud akasztani, ha valahol kikötik: csak kistestű kutya jöhet be. Mert milyen is az átlagos kiskutya, akit átlagosan mindenhová magával hurcibál átlagosan együgyű kisgazdája, merthogy olyan cuki és jól megy a kínai lujvutton ridikülhöz? Átlagosan: ugatós, idegbeteg és neveletlen. Esetenként még csak nem is szobatiszta. Ellenben való igaz: kevesebb helyet foglal.

Értelmesebb lenne valami hasonlót alkalmazni, mint a kidolgozás alatt levő pórázvizsga; aki tud viselkedni, az jöhet. Igaz, azt is hiszem majd, ha látom - és nem teszi totál feleslegessé az egészet a leendő törvény.

Érdekes lesz a továbbiakban, hogy alakul esetünkben a téma, merthogy immár két kutyával indulunk neki a gasztronómiai kalandozásoknak. Biztos sokan azt mondják majd, ez túlzás, egyszerre csak egy jöhet. Ugyanakkor ha már van valaki benn egy ebbel, a következő vendéggel mit csinálnak? Elküldik?...

Tutira lesz olyan is, aki a kicsi láttán elolvad, invitálná ezerrel, a nagyra viszont behőköl. Na, olyankor mi van? A szöszi gyerek welcome, a fekete persona non grata?

Van egypár weboldal, melyek kutyabarát szálláshelyeket, kajáldákat, kirándulóhelyeket ajánlanak, tapasztalatom szerint sajnos nem nagyon frissítik őket. Azért lehet nézegetni: ilyen a Kutyabarát, az Utazzkutyáddal, a Tekergők aloldala, és említenek pár helyet a WeLoveBudapesten is. A papíralapú Gault & Millau étteremkalauz végén van egy külön táblázat a kutyát beengedő helyekről, elég sokan is vannak, de ezek árban kicsit húzósabbak lehetnek a sarki kifőzdénél. 

A végére itt egy térkép azokról a vendéglőkről, amiket Dorkástul teszteltünk és tutira bemehetett. Nem teljes, de egy csomó hely nem jut eszembe, vagy nincs fenn a googlemaps-en. 

kutyás éttermek nagyobb térképen való megjelenítése